ösztövér
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøstøveːr]
- Hyphenation: ösz‧tö‧vér
- Rhymes: -eːr
Adjective
ösztövér (comparative ösztövérebb, superlative legösztövérebb)
Declension
| Inflection of ösztövér | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ösztövér | ösztövérek |
| accusative | ösztövért ösztövéret |
ösztövéreket |
| dative | ösztövérnek | ösztövéreknek |
| instrumental | ösztövérrel | ösztövérekkel |
| causal-final | ösztövérért | ösztövérekért |
| translative | ösztövérré | ösztövérekké |
| terminative | ösztövérig | ösztövérekig |
| essive-formal | ösztövérként | ösztövérekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ösztövérben | ösztövérekben |
| superessive | ösztövéren | ösztövéreken |
| adessive | ösztövérnél | ösztövéreknél |
| illative | ösztövérbe | ösztövérekbe |
| sublative | ösztövérre | ösztövérekre |
| allative | ösztövérhez | ösztövérekhez |
| elative | ösztövérből | ösztövérekből |
| delative | ösztövérről | ösztövérekről |
| ablative | ösztövértől | ösztövérektől |
| non-attributive possessive - singular |
ösztövéré | ösztövéreké |
| non-attributive possessive - plural |
ösztövéréi | ösztövérekéi |
References
- ösztövér in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- ösztövér in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.