összetartozás

Hungarian

Etymology

összetartozik (to belong together) + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈøsːɛtɒrtozaːʃ]
  • Hyphenation: ösz‧sze‧tar‧to‧zás

Noun

összetartozás (plural összetartozások)

  1. togetherness, mutual belonging

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative összetartozás összetartozások
accusative összetartozást összetartozásokat
dative összetartozásnak összetartozásoknak
instrumental összetartozással összetartozásokkal
causal-final összetartozásért összetartozásokért
translative összetartozássá összetartozásokká
terminative összetartozásig összetartozásokig
essive-formal összetartozásként összetartozásokként
essive-modal
inessive összetartozásban összetartozásokban
superessive összetartozáson összetartozásokon
adessive összetartozásnál összetartozásoknál
illative összetartozásba összetartozásokba
sublative összetartozásra összetartozásokra
allative összetartozáshoz összetartozásokhoz
elative összetartozásból összetartozásokból
delative összetartozásról összetartozásokról
ablative összetartozástól összetartozásoktól
non-attributive
possessive - singular
összetartozásé összetartozásoké
non-attributive
possessive - plural
összetartozáséi összetartozásokéi
Possessive forms of összetartozás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. összetartozásom összetartozásaim
2nd person sing. összetartozásod összetartozásaid
3rd person sing. összetartozása összetartozásai
1st person plural összetartozásunk összetartozásaink
2nd person plural összetartozásotok összetartozásaitok
3rd person plural összetartozásuk összetartozásaik

Further reading

  • összetartozás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.