önzetlenség

Hungarian

Etymology

önzetlen + -ség

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈønzɛtlɛnʃeːɡ]
  • Hyphenation: ön‧zet‧len‧ség

Noun

önzetlenség (plural önzetlenségek)

  1. unselfishness, selflessness, altruism

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative önzetlenség önzetlenségek
accusative önzetlenséget önzetlenségeket
dative önzetlenségnek önzetlenségeknek
instrumental önzetlenséggel önzetlenségekkel
causal-final önzetlenségért önzetlenségekért
translative önzetlenséggé önzetlenségekké
terminative önzetlenségig önzetlenségekig
essive-formal önzetlenségként önzetlenségekként
essive-modal
inessive önzetlenségben önzetlenségekben
superessive önzetlenségen önzetlenségeken
adessive önzetlenségnél önzetlenségeknél
illative önzetlenségbe önzetlenségekbe
sublative önzetlenségre önzetlenségekre
allative önzetlenséghez önzetlenségekhez
elative önzetlenségből önzetlenségekből
delative önzetlenségről önzetlenségekről
ablative önzetlenségtől önzetlenségektől
non-attributive
possessive - singular
önzetlenségé önzetlenségeké
non-attributive
possessive - plural
önzetlenségéi önzetlenségekéi
Possessive forms of önzetlenség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. önzetlenségem önzetlenségeim
2nd person sing. önzetlenséged önzetlenségeid
3rd person sing. önzetlensége önzetlenségei
1st person plural önzetlenségünk önzetlenségeink
2nd person plural önzetlenségetek önzetlenségeitek
3rd person plural önzetlenségük önzetlenségeik
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.