önfegyelem
Hungarian
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøɱfɛɟɛlɛm]
- Hyphenation: ön‧fe‧gye‧lem
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | önfegyelem | önfegyelmek |
| accusative | önfegyelmet | önfegyelmeket |
| dative | önfegyelemnek | önfegyelmeknek |
| instrumental | önfegyelemmel | önfegyelmekkel |
| causal-final | önfegyelemért | önfegyelmekért |
| translative | önfegyelemmé | önfegyelmekké |
| terminative | önfegyelemig | önfegyelmekig |
| essive-formal | önfegyelemként | önfegyelmekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önfegyelemben | önfegyelmekben |
| superessive | önfegyelmen | önfegyelmeken |
| adessive | önfegyelemnél | önfegyelmeknél |
| illative | önfegyelembe | önfegyelmekbe |
| sublative | önfegyelemre | önfegyelmekre |
| allative | önfegyelemhez | önfegyelmekhez |
| elative | önfegyelemből | önfegyelmekből |
| delative | önfegyelemről | önfegyelmekről |
| ablative | önfegyelemtől | önfegyelmektől |
| non-attributive possessive - singular |
önfegyelemé | önfegyelmeké |
| non-attributive possessive - plural |
önfegyeleméi | önfegyelmekéi |
| Possessive forms of önfegyelem | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | önfegyelmem | önfegyelmeim |
| 2nd person sing. | önfegyelmed | önfegyelmeid |
| 3rd person sing. | önfegyelme | önfegyelmei |
| 1st person plural | önfegyelmünk | önfegyelmeink |
| 2nd person plural | önfegyelmetek | önfegyelmeitek |
| 3rd person plural | önfegyelmük | önfegyelmeik |
Further reading
- önfegyelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.