ósz

See also: ősz

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈoːs]
  • Hyphenation: ósz
  • Rhymes: -oːs

Etymology 1

ó +‎ -sz (personal suffix)

Verb

ósz

  1. (archaic) Alternative form of óvsz, second-person singular indicative present indefinite of ó.

Verb

ósz

  1. (obsolete, dialectal) Alternative form of óv.[1]

References
  1. Page 84 in Nyíri, Antal. Az óv ’bewahren, behüten’ meg az ósz ’ua.’ és az ó ’régi, alt’ története. In: Acta Universitatis Szegediensis : sectio ethnographica et linguistica = néprajz és nyelvtudomány = étnografiâ i azykoznanie = Volkskunde und Sprachwissenschaft, (24–25). pp. 79–90. (1980)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.