íztelen

Hungarian

Etymology

íz (flavour) + -telen (-less, without)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiːstɛlɛn]
  • Hyphenation: íz‧te‧len

Adjective

íztelen (comparative íztelenebb, superlative legíztelenebb)

  1. tasteless (having no flavour)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative íztelen íztelenek
accusative íztelent ízteleneket
dative íztelennek ízteleneknek
instrumental íztelennel íztelenekkel
causal-final íztelenért íztelenekért
translative íztelenné íztelenekké
terminative íztelenig íztelenekig
essive-formal íztelenként íztelenekként
essive-modal íztelenül
inessive íztelenben íztelenekben
superessive íztelenen ízteleneken
adessive íztelennél ízteleneknél
illative íztelenbe íztelenekbe
sublative íztelenre íztelenekre
allative íztelenhez íztelenekhez
elative íztelenből íztelenekből
delative íztelenről íztelenekről
ablative íztelentől íztelenektől
non-attributive
possessive - singular
íztelené ízteleneké
non-attributive
possessive - plural
íztelenéi íztelenekéi

Derived terms

  • íztelenség

Further reading

  • íztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.