ízlel

Hungarian

Etymology

íz (taste) + -lel (frequentative or causative/transitive verb-forming suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈiːzlɛl]
  • Hyphenation: íz‧lel
  • Rhymes: -ɛl

Verb

ízlel

  1. (transitive, formal or literary) to taste
    Synonym: kóstol

Conjugation

Derived terms

  • ízlelés
  • ízlelget
  • ízlelhető
  • ízlelőízlelőbimbó
  • ízleltet

(With verbal prefixes):

  • beleízlel
  • megízlel

Further reading

  • ízlel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.