érmük

Hungarian

Etymology

The érm- stem of érem (medal) + -ük (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːrmyk]
  • Hyphenation: ér‧mük

Noun

érmük

  1. third-person plural single-possession possessive of érem

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative érmük
accusative érmüket
dative érmüknek
instrumental érmükkel
causal-final érmükért
translative érmükké
terminative érmükig
essive-formal érmükként
essive-modal
inessive érmükben
superessive érmükön
adessive érmüknél
illative érmükbe
sublative érmükre
allative érmükhöz
elative érmükből
delative érmükről
ablative érmüktől
non-attributive
possessive - singular
érmüké
non-attributive
possessive - plural
érmükéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.