épkézláb

Hungarian

Etymology

ép (“sound, unharmed”) +‎ kéz (“hand”) +‎ láb (“leg, foot”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːpkeːzlaːb]
  • Hyphenation: ép‧kéz‧láb
  • Rhymes: -aːb

Adjective

épkézláb (comparative épkézlábabb, superlative legépkézlábabb)

  1. able-bodied (having a sound, strong body; physically competent; fit for service)
  2. (figurative, colloquial) practicable, sensible (serving a useful function or which can be put into practice)

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative épkézláb épkézlábak
accusative épkézlábat épkézlábakat
dative épkézlábnak épkézlábaknak
instrumental épkézlábbal épkézlábakkal
causal-final épkézlábért épkézlábakért
translative épkézlábbá épkézlábakká
terminative épkézlábig épkézlábakig
essive-formal épkézlábként épkézlábakként
essive-modal — —
inessive épkézlábban épkézlábakban
superessive épkézlábon épkézlábakon
adessive épkézlábnál épkézlábaknál
illative épkézlábba épkézlábakba
sublative épkézlábra épkézlábakra
allative épkézlábhoz épkézlábakhoz
elative épkézlábból épkézlábakból
delative épkézlábról épkézlábakról
ablative épkézlábtól épkézlábaktól
non-attributive
possessive - singular		 épkézlábé épkézlábaké
non-attributive
possessive - plural		 épkézlábéi épkézlábakéi

Further reading
  • épkézláb in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • épkézláb in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.