épület

Hungarian

Etymology

épül (to be built, to be constructed) + -et (noun-forming suffix, indicating the result of the action)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːpylɛt]
  • (file)
  • Hyphenation: épü‧let
  • Rhymes: -ɛt

Noun

épület (plural épületek)

  1. building

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative épület épületek
accusative épületet épületeket
dative épületnek épületeknek
instrumental épülettel épületekkel
causal-final épületért épületekért
translative épületté épületekké
terminative épületig épületekig
essive-formal épületként épületekként
essive-modal
inessive épületben épületekben
superessive épületen épületeken
adessive épületnél épületeknél
illative épületbe épületekbe
sublative épületre épületekre
allative épülethez épületekhez
elative épületből épületekből
delative épületről épületekről
ablative épülettől épületektől
non-attributive
possessive - singular
épületé épületeké
non-attributive
possessive - plural
épületéi épületekéi
Possessive forms of épület
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. épületem épületeim
2nd person sing. épületed épületeid
3rd person sing. épülete épületei
1st person plural épületünk épületeink
2nd person plural épületetek épületeitek
3rd person plural épületük épületeik

Derived terms

Further reading

  • épület in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • épület in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.