éleszt

Hungarian

Etymology

él (to live) + -eszt[1]

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈeːlɛst]
  • (file)
  • Hyphenation: éleszt
  • Rhymes: -ɛst

Verb

éleszt

  1. (transitive, of a human) to revive, resuscitate
    Middle-voice counterpart: éled
  2. (transitive, of fire) to stir up, poke
    Middle-voice counterpart: éled
  3. (transitive, of conflict) to stir up, foment
    Middle-voice counterpart: éled

Conjugation

Derived terms

(With verbal prefixes):

References

  1. éleszt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

  • éleszt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • éleszt in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.