áfium
Hungarian
Etymology
Coined from Ottoman Turkish آفیون (afyon, “opium”) + Latin -ium suffix.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈaːfijum]
- Hyphenation: áfi‧um
- Rhymes: -um
Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | áfium | áfiumok |
accusative | áfiumot | áfiumokat |
dative | áfiumnak | áfiumoknak |
instrumental | áfiummal | áfiumokkal |
causal-final | áfiumért | áfiumokért |
translative | áfiummá | áfiumokká |
terminative | áfiumig | áfiumokig |
essive-formal | áfiumként | áfiumokként |
essive-modal | — | — |
inessive | áfiumban | áfiumokban |
superessive | áfiumon | áfiumokon |
adessive | áfiumnál | áfiumoknál |
illative | áfiumba | áfiumokba |
sublative | áfiumra | áfiumokra |
allative | áfiumhoz | áfiumokhoz |
elative | áfiumból | áfiumokból |
delative | áfiumról | áfiumokról |
ablative | áfiumtól | áfiumoktól |
non-attributive possessive - singular |
áfiumé | áfiumoké |
non-attributive possessive - plural |
áfiuméi | áfiumokéi |
Possessive forms of áfium | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | áfiumom | áfiumaim |
2nd person sing. | áfiumod | áfiumaid |
3rd person sing. | áfiuma | áfiumai |
1st person plural | áfiumunk | áfiumaink |
2nd person plural | áfiumotok | áfiumaitok |
3rd person plural | áfiumuk | áfiumaik |
Further reading
- áfium in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- áfium in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.